A hétfői munkanap nagyon korán kezdődött. Már 7-kor az óvodában voltam. Sötétben, szakadó esőben mentem dolgozni. Azt nagyon bírom Baselben, hogy 1 órával később sötétedik, de a reggeli sötétség nagyon lehangoló. Szerencsére elállt az eső, így ki tudtunk menni sétálni a gyerekekkel. Amikor visszaértünk, odajött az amerikai óvónő elújságolni, hogy megkérte a barátja a kezét. Nem akarok sztereotipizálni (ha egyáltalán van ilyen szó), de ez nagyon amerikai volt. Szinte alig ismerem, csak a munkáról beszélünk, meg a terhességéről, mert terhes (4. hónap, de úgy viselkedik, mintha 8.-ban lenne); ehhez képest úgy mesélt a leánykérésről, mintha öribarik lennénk. Egyébként tényleg jó sztori, csak el lehetett volna mondani egy rövidebb kiadásban. (Elmentek a barátjával a hétvégén Párizsba, és a srác az Eiffel tornyon kérte meg a kezét. Letérdelés nem volt. A gyűrű szép, jó nagy kő van benne, de nem túl különleges.) A sajátom jobban tetszik. :-))
Visszatérve az óvodára: egyre jobban bírom a gyerekeket. És a többnyelvűség rendkívül szórakoztat. Lendert, (angol kisfiú) például mindent megért németül, de csak angolul kommunikál. Az angol szavakra németül érkezik válasz Alejandrotól (spanyol kisfiú, aki beszél angolul is, de az oviban a németet használja), majd erre kontrázik rá Gioele olaszul (kedvenc olasz kisfiúm), aki az egész szituációból valószínűleg csak annyit ért, hogy a fiúk a helikopteren vitáznak, de mivel közben nem figyelnek arra, hogy a vita hevében rálépnek Gioele építményére, ő is bekapcsolódik a kommunikációba. Teljes multikulti!
Kedden ismét foglalkozást tartottam. Sünit készítettünk. Előre kivágott süni formára ragasztottak papír tüskéket. Álom foglalkozás, mert összesen 10 gyerek volt, és 2 turnusban "barkácsoltunk" (ők így hívják).
Munka után elmentem tankolni, mert a Frankfurti út során nem álltam meg. Basszus... hogy milyen drága a benzin... 1,77 Fr. = 407 Ft/l !!! És boltban is voltam... Asszem nem fogok meghízni az itt tartózkodásom alatt. Nyilván a drága élelmiszerárak miatt, mert egyébként nagyon egészséges étel van az oviban. Gyümölcs naponta 2-szer(reggelihez és az uzsonnához), az ebédhez pedig mindig van saláta. 
Szerdán csak 10-re kellett mennem dolgozni. Végre kialudtam magam nagyjából, a hajnali 5-ös ijedt ébredést, viszont igazán kihagytam volna az életemből. A fránya vekker pont aznap romlott el.
Csütörtökön már fél 4-kor végeztem, így még elég időm volt, hogy elmenjek boltba és megfőzzem a vacsorát. Aznap ugyanis vendégeket vártam. Rántott csirkét készítettem (sütőben olaj nélkül - Lilla receptje) krumplipürével, vegyes salátával, desszertnek pedig palacsintát. Egész jó lett, bár a palacsintát sikeresen leégettem, mert nem a megfelelő serpenyőben sütöttem. A harmadik kipróbálása után megtaláltam a tökéleteset, és végre elkészültek a palacsinták. Ákoséknak minden ízlett, de én nem voltam megelégedve magammal. Itt még a zsemlemorzsának is más íze van! Ráadásul Paniermehl-nek hívják, annak ellenére, hogy semmi köze a liszthez. 
Pénteken ismét csak 10-re mentem dolgozni. Lezajlott a napi rutin, majd következett a Sitzung (heti megbeszélés). Mert itt minden héten minden csoportban hetente egyszer összeül a "team" és mindent átbeszél töviről hegyire, oda és vissza, és még egyszer. És mindezt úgy, hogy az asztalon, amit körbeül a csapat, egy tonnányi édesség hever, és az egész megbeszélés alatt mindenki tömi magába a csokit és a gumicukrot. Vicces látvány. Egyébként nagyon hasznos, mert visszajelzést kapsz a munkádról, és alkalmad nyílik megbeszélni a hiányosságokat, aktuális problémákat.
A délután kellemesen volt, mert aktív tevékenykedéssel telt el az idő. Festettünk, rajzoltunk, társasoztunk. Élveztem, hogy van idő a normális játékra. Emellett rendkívül jól eltársalogtam az amerikai óvónővel. Persze a beszédtéma továbbra is ugyanaz maradt... a terhesség. Megfigyeltem, ahogy valaki szóba hozza a témát, rögtön kitolja a hasát, (mindeközben  iszonyúan behorpad a deraka - lórdózis közeli állapotba kerül - groteszk látványt kelt), mindezt azért, hogy nagyobbnak látsszon a pocakja. És persze a hassimogatás nélkülözhetetlen. Viszont örömmel tapasztalom, hogy egyre jobban megy az angol. Ne értsetek félre! Biztos csodálatos dolog állapotosnak lenni, és a hassimogatást abszolút megértem. Na de mi a francnak akarja, hogy nagyobbnak lássák a hasát??
Na azért nem lesznek emiatt álmatlan éjszakáim. Sőt!!! Most úgy érzem, holnap végre délig fogok aludni.